Békésy György
(1899-1972)

Kovács Gergelyné nyomán

Békésy György Budapesten született Békésy Sándor bölcsészdoktor, közgazdász, külügyi tisztviselő és Mazaly Paula első gyermekeként. A diplomata édesapa változó állomáshelyei színes és érdekes gyermekkorral ajándékozták meg. Állami iskoláit Münchenben és Konstantinápolyban (1910–1913), gimnáziumi tanulmányait Zürichben (1914–1916) végezte. Mivel Svájcban felsőfokú tanintézetbe csak a 18. életévüket betöltő személyek iratkozhattak be, Békésy György 1917-ben műszerésztanoncként dolgozott egy analitikus mérlegeket készítő műhelyben. Ez egész életét végigkísérte, számos kísérleti berendezését maga tervezte és készítette el.
A Berni Egyetemen 1921-ben szerzett kémikusi oklevelet, majd hazatért Magyarországra. “Abban az időben az volt az érzésem, hogy mindenkinek vissza kell mennie abba az országba, ahol született, és vállalnia kell a tragédiát, ha már olyan hazába született, amely sok háborút elveszített. Ha egy ország sok háborút el is veszített, mindig megvan a lehetősége az újjáépítésnek; és ez volt az, amiben én is részt kívántam venni, ez lehetett a fő oka annak, hogy visszatértem Magyarországra, holott akkor alig tudtam jó magyarsággal beszélni, és nem voltam képes sohasem helyesen betűzni.”

Budapest: kutatómérnök és tanár

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1923-ban Tangl Károly professzornál fizikából szerzett doktorátust, értekezése az interferencia körében végzett kutatásairól szólt. "A doktori diploma elnyerése után nem tudtam mihez kezdeni. Nincs kellemetlenebb helyzet, mint amikor az egyetemi tanulmányok befejezése után senki sem kívánja felhasználni tudásunkat. A keresgélés kellemetlen volt. Rájöttem, hogy az egyetemen tanultaknak kevés értéke van, mert nem lehet aprópénzre váltani. Kétségbeesésemben úgy döntöttem, hogy keresek egy jó laboratóriumot, és ott ingyen fogok dolgozni mint kezdő. Ez a megoldás bevált. 1920-ban a háború után Magyarországon az egyetlen jól felszerelt laboratórium az Állami Posta Kísérleti Állomás volt.”

Békésy így talált munkát 1924-ben, s két év megszakítással egészen 1948-ig az intézmény munkatársa, kutató-, illetőleg postamérnöke volt. "A Posta Kísérleti Állomás igen jól szervezett intézmény volt. Egy mérnök-igazgató vezetésével körülbelül százan dolgoztak ott. Az igazgatót csak az érdekelte, hogy mindenki eredményesen dolgozzék. Délelőtt 9-től délután 1-ig a hivatalos munkát végeztük, délután vagy akár egész éjjel szabadon és zavartalanul a kutatásnak éltem. A különféle osztályok (rádió, kábelvezetés, kémia) egy épületben voltak elhelyezve, s ez lehetőséget nyújtott arra, hogy akár kémiai, akár nagyfrekvenciás problémám akadt, megbeszélhessem a szakértő kollégákkal.”
Békésy György a Posta Kísérleti Állomás laboratóriumában a telefonkagyló tökéletesítésén dolgozva jutott el a belső fülbeli idegi átvitel mechanikai jellemzőinek fölfedezéséhez. (Békésy ezzel a munkájával alapozta meg a tudományos világ elismerését, az 1961-ben elnyert Nobel-díjat). Ott tervezte meg és készítette el az első magyar elektroncsöves audiométert dr. Török Bélának, a
Szent János Kórház fülész főorvosának ötlete alapján. (Ennek korszerűsített változatát ma is gyártják, és világszerte Békésy-féle audiométer néven ismerik.) Elektroakusztikai, teremakusztikai és zajvédelmi kutatásainak eredményeit egyebek között a Magyar Rádió zenei stúdióinak akusztikai kialakításában hasznosította. (
Békésyt a Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelező tagjává választotta, majd 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem, ahol 1933-tól magántanárként működött, a gyakorlati fizika tanszék vezetésével bízta meg:
"Tangl professzor halála után a kísérleti fizika tanára lettem a budapesti egyetemen. Nem nagyon akartam elfogadni a kinevezést, mert féltem, hogy nem tudom folytatni kutatásaimat, és jól ment a munka a Posta Kísérleti Állomáson. Így azután egyszerre két laboratóriumom is lett... Nagyon szerettem hallgatóimat, szerettem bizonyos mértékig az oktatási munkát, szerettem a műhelyt, és szerettem látni a tanulók fejlődését. Én sokat tanultam a műhelymunkából, és a hallgatók számára is biztosítani akartam ugyanezt a lehetőséget.”

A Harvard Egyetem

A második világháború idején, 1944. április 3-án bombatalálat érte a Posta Kísérleti Állomást. Békésy laboratóriuma elpusztult. Az egyetemen számos berendezést és fölszerelést elrejtettek a hadak elől, s így a harcok múltával tovább folytathatta munkáját. Ezt azonban hamarosan az egyre nagyobb anyaghiány és az infláció beköszöntével a krónikus pénzhiány megnehezítette, majd lehetetlenné tette.

1946 őszén a stockholmi Karolinska Intézet meghívására – a Posta Kísérleti Állomástól fizetés nélküli kutatószabadságot kérve – Svédországba utazott. A következő év szeptemberében elfogadta a Harvard Egyetem meghívását, és hazai munkáltatójának engedélyével az Egyesült Államokba ment. Békésy 1948 áprilisában újra kérte szabadsága meghosszabbítását, de már nem kapta meg, ezért emigránssá vált.
Az Amerikában végzett akusztikai és hallásmechanikai kutatásairól így írt: "A Harvard Egyetem nagyszerűen felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumában 17 évet töltöttem. A laboratóriumot még a háborúban szervezték, szigorú szabályok szerint jó munkát végeztek. Az amerikai és a magyar rendszer között nagy a különbség. Nekem az az érzésem, hogy a magyar rendszer ugyanazt a célt sokkal egyszerűbben éri el.
Az Egyesült Államokban az a szokás, hogy a problémákat mindig értekezleteken vitatják meg, és ezeken minden kérdés felmerül. Az ülések órák hosszat tartanak, a probléma legfeljebb öt-tíz embert érdekel, világos döntésre sem kerül sor. Az Egyesült Államokban az emberek a dollárért dolgoztak. Mindenkit a gyors eredmény érdekelt.

Nem kérdés, hogy az Egyesült Államokban a laboratóriumok felszerelése sokkal jobb, mint Európában. A túl nagy felszerelés azonban még hátráltatja is az előrehaladást. Érzésem szerint ha nincs felszerelés, akkor mindenki kénytelen az ötleteit leegyszerűsíteni olyan módon, hogy a kísérletek egyszerűbbek legyenek. Ha túl sok felszerelés áll rendelkezésre, akkor több pénzzel minden probléma megoldható. Végső soron azonban a felszerelés annyira bonyolult lesz, hogy a részek együttműködését nem lehet már áttekinteni. Az Egyesült Államokban főként azok a kutatásaim haladtak előre, amelyek a csigajárat energiaellátására vonatkoznak.”
Békésy a Harvard professzora volt, amikor 1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért orvosi Nobel-díjjal tüntették ki.

Hawaii, Honolulu

A Memorial Hall épületében, amelyben Békésy György laboratóriuma is volt, 1965-ben tűz ütött ki. Az égés és az oltás során számos kísérleti eszköze és feljegyzése elpusztult. Az új laboratóriumban 1966-ban már nem érezte jól magát, kínozta várható nyugdíjazásának gondja. Elfogadta hát a csendes-óceáni szigetről, Hawaiiról a Hawaii Telefontársaságtól érkező meghívást, és áttelepült Honoluluba. Ott a Hawaii Egyetem érzékszervi tudományok tanszékének professzora lett. Kísérleti módszereket dolgozott ki annak bemutatására, hogy az idegvezetés mechanizmusa, az információk tudomásulvétele és feldolgozása azonos módon folyik le mind a hat érzékszervünkben. Az érzékszervi információgátlás formáinak (küszöb, adaptáció, kompenzáció) mérésére maga tervezte kísérleti eszközöket használt.

Hawaii éveiről írta: "Ma az érzékeléssel foglalkozó tudományok tanára vagyok a Honolului Egyetemen. Három évet töltöttem el itt, azt hiszem, ez a legérdekesebb hely, amelyet valaha is láttam. Szinte meg sem lehet érteni, mennyire nemzetközi jellegű. Élnek itt emberek Ázsiából, Ausztráliából, Amerikából, Európából, és mind tisztelik egymást. Rádöbbentenek engem arra, hogy a keleti és a nyugati gondolkodás, munka és ízlés teljes mértékben különböző. Ezt semmiféle szervezés sem lesz képes megszüntetni, de még nagy háborúk sem. Sok ezer éve alakult ki, és ezzel számolnunk kell. Hawaii szigetén jöttem rá, hogy a világ milyen bonyolult, milyen nehéz másféle embereket megérteni, még akkor is, ha mindent megteszünk a megértésükért. Itteni tudományos munkám érdekes volt. Kutatásaim az utóbbi időben a gátlásokra vonatkoznak, és teljesen új szemléletet vezetnek be az érzékeléssel foglalkozó tudomány területén."
Békésy 1972 áprilisában súlyos betegen búcsúzott Budapesten élő édesanyjától: “Kedves Mama! A következő héten újra meg kell operáljanak. Küldtem neked 200 IKA dollárt, kérlek vedd fel. Nem tudom, hogy tudok-e többet küldeni. Az örökösödési törvény itt olyan komplikált, hogy még jussoló család nélkül sem tudok már semmit Magyarországra végrendelkezni. Az eljárás olyan hosszú ideig eltarthat, hogy Te meg én már nem leszünk az élők sorában. Isten áldjon, Mama, amint valami biztosat tudok, írni fogok. Fiad: Gyuri.”
Békésy 1972. június 13-án halt meg Honoluluban. Végakarata szerint könyvtárát és tudományos hagyatékát a Hawaii Egyetemre, képzőművészeti magángyűjteményét a stockholmi Nobel-díj Bizottságra hagyományozta. Hamvait ősi óceániai szokás szerint a Csendes-óceánba hintették.

 

Békésy György tiszteletbeli és díszdoktori elismerései, valamint akadémiai tagságai

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1939)
A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1946; 1949-ben tagságát megszüntetik, majd 1980-ban rehabilitálják)
Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja (1954)
A Münsteri Wilhelm Egyetem tiszteletbeli doktora (1955)
Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja (1956)
A Berni Egyetem tiszteletbeli doktora (1959)
A Padovai Egyetem díszdoktora (1962)
A Gustav Adolf Kollégium tiszteletbeli doktora (1963)
A Pennsylvaniai Egyetem tiszteletbeli doktora (1965)
A Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora (1968)
A Córdobai Egyetem tiszteletbeli mérnökdoktora (1968)
A Hawaii Egyetemen a tudományok tiszteletbeli doktora (1969)
A Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem díszdoktora (1969)

 

 

A testamentum

“Sokan kérdezik tőlem: mit tennék, ha az életet újra kellene kezdenem? Azt hiszem, akkor is tudománnyal szeretnék foglalkozni. Iskolatársaim közül egyesek milliomosok lettek, és igen kellemesen éltek. Alig kellett küzdeniük az életben, mindent meg tudtak vásárolni, ami megvásárolható. Én mégis azt gondolom, hogy az életben szükségünk van a harcra, az akadályok leküzdésére. Életemben háromszor elvesztettem mindenemet, mégis mindig engem irigyeltek, és én sohasem irigyeltem másokat. Mindennek vannak előnyei és hátrányai, és az egyensúly a kettő között igen kevésen múlik. Minden attól függ, hogyan használjuk fel lehetőségeinket. Nem az a fontos, hogy mink van, hanem az, hogyan használjuk.
A természettudományok területéről most is az orvostudományt választanám, mert az emberi fájdalom enyhítése jó érzés. A második dolog, ami érdekelne: az emberek közti viszony. Ez éppen olyan fontos, mint az orvosi tudomány. Szerintem a rendellenes magatartás az emberek között súlyosabb, mint bármely más. Ezek a rendellenességek sokszor nem nagyok, és nehezen fedezhetők fel, de emberek nagy csoportjának tehetik tönkre az életét. Ami a tudományokat illeti: latint nem tanulnék, helyette inkább minél korábban matematikát. A matematika és a geometria még mindig a legjobb út a magas szintű logikai gondolkodáshoz. A matematika egy nyelv. Ha fiatalkorunkban nem sajátítjuk el, később már sohasem fogjuk tökéletesen megtanulni.
Sokan azt hiszik, hogy az egyetem befejezése után vége van a tanulásnak. Nagy tévedés! Én szorosabb kapcsolatban maradnék az egyetemmel, mint tettem. Minden gyorsan változik, és nehéz követni, ha egyszer elveszítettük a kapcsolatot... Ha újra élnék, szeretnék már korán egy saját könyvtárat. Más, ha saját könyvünk van, mint ha kölcsönkapjuk. Ha a könyv saját tulajdonom, újra és újra tudom olvasni, s bele tudom élni magamat. Ritkán tudom beleélni magam egy vastag könyv szellemébe, ha csak pár hónapra van nálam. Ezért egész jövedelmemet könyvekre költeném. Sokan azt mondják, hogy könyvre nincs szükség, esetleg elég kettő. Az Egyesült Államokban állítólag egy is elég – a csekkfüzet. Sajnos, nem értek egyet ezzel a gondolkodásmóddal. Az ember két különböző részből áll – a fiziológiai és a szellemi részből. A szellemi résznek könyvre, sok könyvre van szüksége...
A munka önmagában is öröm, még akkor is, ha nem mindig kíséri siker. Jól érezzük magunkat már a legkisebb eredmény reményében is. Hosszú távon az egyetlen igazi jutalom. Lehet, hogy az ember nem lesz híres az élete folyamán, de ha jó munkát végez, előbb-utóbb elismerést nyer. Nagy szükség van jó, megbízható munkára, és erre előbb-utóbb rájönnek. Véleményem szerint a tudás szempontjából igen jó egy kis ország polgárának lenni. Egy kis országban kezdettől fogva több nyelvet kell tanulni, és erősen figyelni kell a környező országokra. Így éber érdeklődésre kényszerülünk a körülöttünk történő dolgok iránt, nem vagyunk olyan önközéppontúak, mint azok, akik egy nagy országban nőnek fel, ahol egész életüket leélhetik, egyetlen nyelvet ismernek, és néhány könyvet olvasnak. Másik oldala is van, persze, a dolognak: kis országokban nem jó élni, mert azok mindig a nagy országoktól függnek."

(Részletek Békésy György visszaemlékezéseiből)