magyar Nobel-díjasok | linkgyűjtemény a díjról | a többi jelölt

A Nobel-díj fogadtatása - 2002. október 10.

Kertész Imre: „Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára" - idézte a frankfurti lap az írót."

Marcel Reich-Ranicki: „Ha rajtam múlik, Philip Roth kapta volna a díjat. Ám így is nagyon boldog vagyok. Kertész kiváló, komoly szerző, megérdemelte a Nobel-díjat"

Frankfurter Rundschau így írt róla: „Néhány vitatható döntés - Dario Fo (1997), Kao Hszing-csiang (2000), V. S. Naipaul (2001) - után a svéd akadémia végre remekül választott. Kétségkívül ez volt a legjobb döntés évek óta."

Amazon.com: A 745. helyről az elsőre ugrott egy nap alatt Kertész Imre Sorstalanságának angol nyelvű kiadása az Amazon.com internetes könyvforgalmazó eladási listáján.

Le Monde-ban Edgar Reichman: A párizsi sajtó legtekintélyesebb orgánumának irodalomkritikusa szerint a magyar holokauszttúlélő megkoronázásakor a svéd akadémia olyan történelmi pillanatban emlékeztet megkerülhetetlenül a totalitárius rendszerekbe zárt embermilliók szenvedéseire, amikor minden újra kezdődni látszik.

A lengyel nyomtatott és elektronikus sajtó nagy terjedelemben, vezető hírekben számolt be arról pénteken, hogy Kertész Imre a magyar írók közül elsőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A konzervatív Rzeczpospolita kommentárja szerint a svéd Királyi Akadémia ezúttal jól döntött, akárcsak akkor, amikor Alekszandr Szolzsenyicinnek vagy Günter Grassnak ítélte a díjat. Kertész Nobel-díja azt bizonyítja, hogy a holokauszt témája nincs még kimerítve. Erre az író maga is nagyon világosan utalt, amikor arról beszélt, hogy hazájában mind ez idáig nem történt meg az elszámolás a múlttal, és a magyar antiszemitizmus egyáltalán nem lezárt fejezet.

A liberális Gazeta Wyborcza, mely a legnagyobb terjedelemben, több oldalon át foglalkozik Kertész Nobel-díjával, beszámol arról, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközött a Sorstalanság megjelentetése 27 évvel ezelőtt, és a könyv jelentőségét akkor nem is fogták fel a kortársak. Ilyen értelemben Kertész megelőzte korát, amely csak most érte be az írót. Nehéz megmondani, hogy a Nobel-díj megindít-e egy széles körű vitát azzal kapcsolatban, hogyan viselkedett a magyar társadalom a zsidókkal szemben a hitleri megszállás időszakában írta a lap budapesti tudósítója.

Nagyon örülök Kertész kitüntetésének - mondta a Právo című lapnak Jirí Stránsky, a cseh PEN klub elnöke. Leszögezte: nagy dolognak tartja, hogy a Nobel-díjat ezúttal egy úgynevezett kis irodalom kapta, amely ráadásul nem is világnyelven íródott, s régiónkból, a visegrádi régióból, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia területéről származik. - Alig tudom már kivárni a visegrádi PEN klubok novemberi pozsonyi találkozóját. Ott a díjat méltóképpen megünnepeljük - hangsúlyozta Strásky.

A vezető cseh napilapok pénteki számaikban szalagcímek alatt, nagy terjedelemben ismertetik Kertész Imre munkásságát. Hangsúlyozzák, hogy Kertész nemcsak kitűnő író, de nagyszerű műfordító is. A lapok azt is megjegyzik, hogy magyar író most első ízben részesült Nobej-díjban.

A díjat odaítélő bizottság nem is választhatott volna jobban - hangsúlyozza a Corriere della Sera hasábjain a magyar származású Giorgio Pressburger, aki az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb egyéniségének nevezi Kertész Imrét. Az író kétszeresen is túlélte a holokausztot - írja Pressburger -, egyrészt fizikailag, másrészt intellektuális és pszichikai értelemben. Kertész a borzalmak ellenére is megőrizte józanságát, az élethez való derűs viszonyát - hangsúlyozza Pressburger. A cikkíró szerint a Sorstalanság című könyvet - amely olaszországi megjelenése után nem aratott olyan sikert, mint amilyet megérdemelt volna - kötelező olvasmánnyá kellene tenni az olasz iskolákban.

A La Stampa így fogalmaz: itt volt az ideje, hogy ha megkésetten is, de elismerjék az európai történelemben központi szerepet játszó, mégis margóra szorult magyar irodalmat. "Furcsa", a nyugati nyelvek családjától elkülönülő nyelvről van szó. Ez az irodalom mégis hemzseg a zseniális tehetségektől, mint amilyen Krúdy Gyula, Esterházy Péter vagy Konrád György - írja a La Stampa.

A La Repubblica Kertész Imre szabad szellemiségére helyezi a hangsúlyt, arra, hogy az író sohasem vált bértollnokká, sosem törekedett "rehabilitálni önmagát" a kommunista rendszer idején. A lap szerint Kertészt a rendszerváltás utáni Magyarország sem szereti igazán, bár ismeri, sőt, elismeri, de nem számol vele. És Kertész sem szereti Magyarországot a mai állapotában, mivel úgy tartja, hogy az soha nem volt hajlandó szembesülni múltjával, továbbra sem vállalja a felelősséget a holokausztért - véli az olasz napilap.

Teljes újságoldalt szán a magyar írónak az Il Tempo és az Il Messaggero is. Ez utóbbi kifejti: a mostani elismerés nagy "irodalomföldrajzi űrt" hivatott betölteni, amennyiben először részesül magyar író irodalmi Nobel-díjban. A kommentár hozzáfűzi azonban, hogy Svédországban az irodalomkritikusok elámultak, amikor megtudták, hogy Kertész Imre kapta a díjat, mivel egy sort sem olvastak tőle. Az olasz újság szerint a svéd Királyi Akadémia ezzel a döntésével egyfajta figyelmeztetést is akart intézni a világ közvéleményéhez: ne hagyja feledésbe merülni a holokauszt szörnyűségeit.

A belgrádi sajtó nagy terjedelemben számol be Kertész Imre irodalmi Nobel-díjáról, ismerteti a kitüntetett pályafutását és kiemeli, hogy a szerbiai olvasóközönség szinte nem ismeri a magyar író műveit. A Politika című lap részletesen ismerteti Kertész Imre életútját és műveit. A cikkíró szerint az íróról visszavonult életmódja miatt keveset lehet tudni, interjúkat is alig adott. Azok az újságírók, akiknek sikerült mikrofonvégre kapniuk, megdöbbentek az optimizmusán és rokonszenves, szerény viselkedésén. Kertész élő szimbóluma a XX. századnak, amely az emberi civilizáció legsötétebb évszázada volt, különösen a zsidók számára. Erről szól Sorstalanság című regénye, amely a leírás módja miatt az egyik legjobb mű a holokausztról. Híján van minden érzelgősségnek, mert Kertész megveti az ilyen stílust, noha maga is mély érzelmekkel írja műveit.
Kertész kelletlenül nyilvánít véleményt, de egy esetben nem hallgathatott: élesen reagált Steven Spielberg Schindler listája című filmjére, mondván: ez a legjobb példája annak, hogyan nem szabad megközelíteni a népirtást és a holokausztot. "Spielbergnek fogalma sincs arról, hogy mi történt akkor. A könnyező szemek nem elegendőek az igazság közléséhez" - idézi szavait a Politika, s hírül adja, hogy három napon belül Szerbiában piacra dobják az író első regényét szerb fordításban, a Sorstalanságot.

A Vecernje Novosti a Történelem viharában című írásában megjegyzi: ritka, hogy egy Nobel-díjas író teljesen ismeretlen a szerbiai olvasóközönség előtt, mert ez idáig egyetlen műve sem jelent meg szerb fordításban. Magyarországon is tíz év múlt el megrázó regénye, a Sorstalanság megjelenése után, mire ismertté vált a neve. A világ csak húsz évvel később fedezte fel az írót. A. Danas Sorstalan ember című cikkében részletesen ismerteti Kertész életpályáját, regényeit, kiváltképpen a Sorstalanság című művét. A lap megemlíti, hogy az író a kommunista Magyarországon kegyvesztett volt, és irodalmi körökben akkor is mellőzték, amikor 1975-ben megjelent a Sorstalanság című regénye.

Az első magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre nem ismeretlen Spanyolországban, ahol eddig három műve jelent meg. A pénteki országos napilapok mindegyike több oldalon méltatta Kertész munkásságát.

Jaume Vallcorba, Kertész spanyol kiadója, a barcelonai Acantilado igazgatója kijelentette, hogy a Sorstalanság a Holokausztról írt legjobb irodalmi mű.

A konzervatív La Razón vezércikket szentelt Kertész Imre Nobel-díjának. "Nincsenek szavak Auswitz vagy a Gulág megmagyarázására, de Kertész mesteri tolla lehetővé teszi, hogy az olvasó betekintsen az abszolút rossz mítoszába, hogy ne felejtsen és ne mérlegelje a gyilkosok okait" írja a lap.

Kertész az első magyar Nobel-díjas, aki Primo Lévi, Elie Wiesel, Claude Lanzmann, Spielberg és Polanski után még mindig tud újat, illetve valami mást mondani a holokausztról - írta pénteken a párizsi Le Figaro az irodalmi Nobel-díj oadítéléséről. A Soa másik koncepciója című cikkében a konzervatív lap felidézi Kertész megállapítását, hogy a nyugati kultúra múzeummá vált közegében már nem lehetséges a létezés, "az ember nem tudja megélni a szabadságát ugyanabban a világban, ahol a fogságát élte meg". A francia lap szerint az író az egyetlen lehetséges utat választja: a menekülést, az irrealitásban való feloldódást anélkül, hogy megkísértené az öngyilkosság.

A francia sajtó részletes értékeléseket szentelt pénteken Kertész Imre Nobel-díjának, egyöntetűen kiemelve, hogy magyar író első ízben részesült e magas megtiszteltetésben. Ettől elválaszthatatlan jelentőségűnek ítélik, hogy a méltán díjazott életmű a holokauszt és a kommunista diktatúra egymásra épülő tapasztalataiból táplálkozik.

Az IHT cikke végén idézi Kertészt, aki szerint "Magyarországon az emberek még nem néztek szembe a holokauszttal. Remélem, hogy a mostani elismerés fényében az eddiginél inkább hajlandók lesznek a szembesülésre".

- Valószínűleg a németek számára van mondanivalóm. Itt könyveim betöltik azt a missziót, amire az író egész életében vágyik. Egy asszony azt mondta nekem: Ön megtalálta azt a nyelvet, amit megértünk - mondta pénteki berlini sajtóértekezletén Kertész Imre, az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje arra a vissza-visszatérő kérdésre válaszolva, hogy miért népszerűbb külföldön, mint hazájában. Kertész szerint Magyarországon még nem történt meg a holokauszt feldolgozása. Az adósság: megbeszélni, elismerni és megtanulni megbánni azt, ami történt.

Az első magyar Nobel-díjas író, aki nemzetközi sajtóértekezleten találkozott újságírókkal, írótársakkal, kiadói szakemberekkel, nem tagadta: az elmúlt négy év magyarországi közélete, ,,a divattá vált zsidózás" bizonyos mértékben oka annak, hogy elfogadta a 2003. július 31-ig érvényes berlini ösztöndíjat, s ki is akarja tölteni az időt. - Remélhetőleg a magyar közélet átveszi az európai konszenzust - mondta Kertész Imre, s utalt a közelmúltban lezajlott német választásokra, amelyeken antiszemita hangokkal nem lehetett szavazatokat szerezni.

A The New York Times: Idézi tőle egy interjúból, hogy ha egy új regényre gondol, mindig Auschwitzra gondol, de a cikk írója hozzáteszi: a szerzőt a kommunista diktatúra négy évtizede is befolyásolta. 1956 után számos értelmiségi elfogadta az öncenzúrát azokért a privilégiumokért cserébe, amelyek a hivatalos írószövetség tagságával jártak, az író azonban nem csatlakozott a szövetséghez.
"Nem vagyok hajlandó alkalmazkodni vagy integrálódni". Mindez azt jelentette, hogy 25 éven át magányos alak volt az irodalmi életben. Nemzetközi ismertsége könyveinek németországi kiadásával kezdődött.

Az orosz sajtó kiemelt hírként kezeli Kertész Imre irodalmi Nobel-díját, valamennyi beszámoló megállapítja, hogy magyar író először részesült a legrangosabb irodalmi elismerésben. Kertész életrajzát ismertetve az orosz média a náci haláltáborok borzalmait saját tapasztalatai alapján feltáró alkotóként mutatja be a Nobel-díjjal kitüntetett magyar írót. Az NTV televízió arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi évektől eltérően idén az irodalmi Nobel-díj odaítélését nagyobb figyelem és izgalom övezte, mint a békedíjét: az esélyesek között olyan irodalmi nagyságok szerepeltek, mint az indiai Salman Rushdie, a perui Mario Vargas Llosa és az amerikai John Updike.